a hétvége, az jó volt.
voltam Bátyussal kirándulni erdőbe, szülinapozni barátnál, és Tével pakoltunk sokat otthonkában. kezd alakulni minden, letisztulnak a dolgok. bent a melóhelyen átköltöztettek a csajokhoz. kicsit féltem, mert tudjátok hogy inkább fiúsan, fiúkkal szoktamvolt lenni. de itt, a csajos oldalon van sok virág, meg eper, meg halk zene, és nagyon kedvesek velem.
sok dolgon töprengtem is, például azon, hogy a gondolatok teremtenek, tehát fontos, hogy hogyan gondolok a jó és rossz dolgokra, hogy mennyire vagyok magammal őszinte. az elvárásokról pedig az jutott eszembe, amit már egy régebbi bejegyzésemben is írtam, hogy az elvárás gyökere a félelem. sokmindent várok el az emberektől, és rádöbbentem, hogy ha nem elvárom, hanem mondjuk kérem, 
akkor a legtöbb esetben megkapom. mások ugyanis nem tudják kitalálni, hogy én például beszélgetni szeretnék velük, ha én ezt nem hozom tudomásukra. sok nyafogás után néhány hozzám közelállóhoz fordultam "segítségért", tanácsért, vagy csak úgy odafordultam minden konkrét elképzelés nélkül, és mind meg is tették a magukét, ki viccel, ki tanáccsal, vagy bármilyen más kis aprósággal löktek rajtam egy kicsit, hogy jobb legyen. ebből kifolyólag is, elég sok megható pillanatom volt az utóbbi napokban. és volt olyan is, aki a bizalmával ajándékozott meg, és az őszinteségével, volt akit én hallgattam, akinek én nyújtottam kezet. nagyon szeretnék vigyázni azokra a régi és új barátokra, akik megadattak nekem. nem kell, hogy sokan legyenek, nincsenek is, éppen pont elegen vannak. azt gondoltam, ritkán van mozgás e téren, de most itt is változások vannak, mint mindenhol az életemben. nem tudom mi a célja a sorsnak ezzel, hogy nem hagy megpihenni egy pillanatig se, de valami biztosan.
ki fog derülni.....
Hangok