Nos, a helyzet az, hogy kezdenek kicsit megnyugodni a dolgok. Végre. Immáron fél éve ezért imádkozom, hogy legyen egy piu piccoli nyugi végre. Persze egy percig sem unatkozom, de a feldúltság, a bizonytalanság és a kilengések amplitudója mint ha csökkenni látszana.

Undorítóan őszinte leszek megint. Mióta eltűnt néhány ember a közelemből, akivel már nem volt annyira jó a közelség, sokkal több energiám van. Mióta nem játszom terézanyát és mióta nem szívok, és mióta tiszta a tekintetem és mióta van egy hely, amit otthonomnak nevezhetek, azóta jobb nekem. Dolog persze van még, csak most már meg merem lépni a kényelmetlenebb lépéseket is. Már egy kicsit se tudom magamra erőltetni a hazugságot, hányok tőle, tönkretesz, a legapróbb is. Már nem érzek kényszert, hogy megmentsek másokat, hogy feltétlenül elmondjam a véleményem. Ha viszont ki akar jönni, akkor kijön. Úgy, ahogy van. Abban reménykedek, hogy azok az emberek, akik most is a közelemben vannak, el tudják ezt fogadni. Úgy érzem, most már tényleg azok vannak csak, akik olyannak akarnak, amilyen vagyok, és olyannak is látnak. J-vel ez könnyű, be kell szarni, hogy már a szuszogásomból tudja, hogy valami van, valami nem stimmel, vagy éppen stimmel... pedig ismer egy hónapja. Nemtom hogy csinálja, és továbbra is csak dícsérni tudom őt. Azt azért ki lehet találni, hogy próbálok a múltra való tekintettel objektív és nem vadszerelmes lenni. Nos, objektív vagyok, és vadszerelmes. Talán ez lehetetlen, én is ezt gondolnám, ha valaki mesélné, főként ismerve magam, nem csodálkoznék, ha senki nem hinne nekem. Nos, nem is kell. Valójában nem is érdekel, hogy elhiszi-e bárki, hogy érdekel-e bárkit. Nekem most ez jó. Ott belül, a gyomrom és a szívem között ott hömpölyög a jóság, az izgalom és a nyugalom, a biztonság, a kielégültség és elégedettség eddig ismeretlen foka, ugyanis:

Engem még soha senki nem takart be éjjel, míg aludtam.

Nekem még soha senki nem mondta azt, hogy itt van, nem vagyok egyedül, és számíthatok rá.

Soha senki nem csókolt még meg azért, mert el mertem engedni magam a közelében (böfögtem ugyanis :))))

Nem volt még olyan, aki két és fél nap folyamatos együttlét után ne idegesített volna csak egy kicsit.

Nem éreztem még magam így nőnek sose.

Nem tehettem meg ilyen őszintén és előzetes rágódás nélkül senki mellett azt, amit most mind igen, sőtmitöbb el is várja.

hát ilyenek még sok....