Havazás van kéremszépen, méghozzá elhavazás.
Sosem látott intenzitással dolgozom munkahelyemen, és közben kellene tanulnom is. Bicikliszereléseink mindennapossá váltak, hisz egyre többet használjuk őket, és hát meg van annak is a hátránya, ha az ember tízezeré' vesz bringát a vateráról. Mindemellett iszonyúan élvezem továbbra is, főleg este a hazautat, a nyári melegben iszonyú kellemes, ahogy a hűs szél megcsiklandozza a bőrömet.
A XXI.-ik századot persze nem kerülhetjük el, épp most intéztem első netbankáros átutalásomat onlány. Igaz, három napig tartott, mire megfejtettem, miféle jelszavakat óhajt tőlem a rendszer, melyeket sebtibe meg is kellett változtatnom.
Fogyok is, a canga miatt is, meg mert ebben a melegben inkább a cseppfolyós, illetve a pép állagú étkeket preferálom, bár inkább olyan izmosodás-fogyás ez, ami kell is, rém hülyén mutatnék a pirosbikinimben a kibuggyanó pocakommal. Hiúság, asszony a te neved.... ugye. Bár amíg jobban érzem tőle magam, addig ez inkább egy egészséges test-tudatosság. 24 évnyi 47 kiló után kösz, de nem vágyom vissza a csontkollekciók sorába.
Szintén 3 napja imádkozom a már említett paradicsomok kicsi sárga virágainak, hogy nyíljanak ki. Mert hogy ott vannak, sokasodnak, de csak nem nyílnak. A munkahelyi növénybetelepítés is folytatódik, tegnap megérkezett a harmadik növényke, egy pici halványlila virágú egynyári akármi. Amúgy hatással van rám ez a női szekció, ugyanis a virágokat színben a rózsaszínű asztali lámpámhoz passzintom, van már simazöld, pink és az imént említett halványlila színű növényke.
Növények után térjünk át az állatokra. Sikerült befogadnunk a világ legkedvesebb kittitáját, ez az állat nyalogat és símogat! minket, leginkább az arcunkon szereti mindezt, és ijesztően emberiek a gesztusai egy macskáéhoz képest. Marcikám megszerette hamar, vidáman pofozgatja és nyalogatja, és hálaégnek abbahagyta a folyamatos nyikogást, amit azóta csinált, mióta Lucától elválasztottuk. A kiti pedig szivacsként fogad magába minden szeretetet, általában már hat körül felébreszt azzal, hogy beleül az arcomba, és mikor kinyitom a szemem, ártatlan arccal, óriási szemeivel rámnéz, és várja a simit. A kicsicsin pedig már nem is olyan kicsi, azt hiszem lassan gazdit kell keresnünk neki, mielőtt mami megorrolna rá. Ő eddig a legjobbfej kicsi, nyugis, ügyes és bartságos. Ez talán érthető is, egykecsin ő, minden figyelem és minden kaja neki jut. Így könnyű jófejnek lenni. :)
Végezetül, de nem utolsó sorban pedig következzenek az emberek.
A fent említett időhiány miatt csak kevesekkel tudok találkozni, de ígérem, vége lesz ennek is. Legutóbb Kornélom járt nálam, régen nem láttam, tologatjuk is vagy 3 hete ezt a találkát, de végre sikerült. Örültem neki. Annak még jobban, hogy jól van. Napjainkban Lita az, akivel többször töltjük együtt a fáradt hétköznapi estéket, és sikerül őket egy kicsit nem-hétköznapivá tenni.Ezt ezúton is köszönöm neki. Persze van, aki hiányzik. Vagyis inkább bizonyos idők hiányoznak, amikor még másképp voltak a dolgok, és felhőtlenebbül éltük az életet, zenekarostul, vagy éppen frissszerelmesen, reménnyel a szívünkben és magunk mögött hagyva a múlt fájdalmait.
De most ez van, ezt kell szeretni. És próbálom a hétköznapi apróságokban, és a meglévő dolgokban meglelni az örömöt. A Nők Lapjában volt mindig egy idézet, ez jut eszembe.
Sosem látott intenzitással dolgozom munkahelyemen, és közben kellene tanulnom is. Bicikliszereléseink mindennapossá váltak, hisz egyre többet használjuk őket, és hát meg van annak is a hátránya, ha az ember tízezeré' vesz bringát a vateráról. Mindemellett iszonyúan élvezem továbbra is, főleg este a hazautat, a nyári melegben iszonyú kellemes, ahogy a hűs szél megcsiklandozza a bőrömet.
A XXI.-ik századot persze nem kerülhetjük el, épp most intéztem első netbankáros átutalásomat onlány. Igaz, három napig tartott, mire megfejtettem, miféle jelszavakat óhajt tőlem a rendszer, melyeket sebtibe meg is kellett változtatnom.
Fogyok is, a canga miatt is, meg mert ebben a melegben inkább a cseppfolyós, illetve a pép állagú étkeket preferálom, bár inkább olyan izmosodás-fogyás ez, ami kell is, rém hülyén mutatnék a pirosbikinimben a kibuggyanó pocakommal. Hiúság, asszony a te neved.... ugye. Bár amíg jobban érzem tőle magam, addig ez inkább egy egészséges test-tudatosság. 24 évnyi 47 kiló után kösz, de nem vágyom vissza a csontkollekciók sorába.
Szintén 3 napja imádkozom a már említett paradicsomok kicsi sárga virágainak, hogy nyíljanak ki. Mert hogy ott vannak, sokasodnak, de csak nem nyílnak. A munkahelyi növénybetelepítés is folytatódik, tegnap megérkezett a harmadik növényke, egy pici halványlila virágú egynyári akármi. Amúgy hatással van rám ez a női szekció, ugyanis a virágokat színben a rózsaszínű asztali lámpámhoz passzintom, van már simazöld, pink és az imént említett halványlila színű növényke.
Növények után térjünk át az állatokra. Sikerült befogadnunk a világ legkedvesebb kittitáját, ez az állat nyalogat és símogat! minket, leginkább az arcunkon szereti mindezt, és ijesztően emberiek a gesztusai egy macskáéhoz képest. Marcikám megszerette hamar, vidáman pofozgatja és nyalogatja, és hálaégnek abbahagyta a folyamatos nyikogást, amit azóta csinált, mióta Lucától elválasztottuk. A kiti pedig szivacsként fogad magába minden szeretetet, általában már hat körül felébreszt azzal, hogy beleül az arcomba, és mikor kinyitom a szemem, ártatlan arccal, óriási szemeivel rámnéz, és várja a simit. A kicsicsin pedig már nem is olyan kicsi, azt hiszem lassan gazdit kell keresnünk neki, mielőtt mami megorrolna rá. Ő eddig a legjobbfej kicsi, nyugis, ügyes és bartságos. Ez talán érthető is, egykecsin ő, minden figyelem és minden kaja neki jut. Így könnyű jófejnek lenni. :)
Végezetül, de nem utolsó sorban pedig következzenek az emberek.
A fent említett időhiány miatt csak kevesekkel tudok találkozni, de ígérem, vége lesz ennek is. Legutóbb Kornélom járt nálam, régen nem láttam, tologatjuk is vagy 3 hete ezt a találkát, de végre sikerült. Örültem neki. Annak még jobban, hogy jól van. Napjainkban Lita az, akivel többször töltjük együtt a fáradt hétköznapi estéket, és sikerül őket egy kicsit nem-hétköznapivá tenni.Ezt ezúton is köszönöm neki. Persze van, aki hiányzik. Vagyis inkább bizonyos idők hiányoznak, amikor még másképp voltak a dolgok, és felhőtlenebbül éltük az életet, zenekarostul, vagy éppen frissszerelmesen, reménnyel a szívünkben és magunk mögött hagyva a múlt fájdalmait.
De most ez van, ezt kell szeretni. És próbálom a hétköznapi apróságokban, és a meglévő dolgokban meglelni az örömöt. A Nők Lapjában volt mindig egy idézet, ez jut eszembe.
Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Hangok