Nahát kevés örömmel tapasztalom, hogy mennyire nem vagyok még megnyugodva, mennyire könnyen ki lehet hozni a sodromból.

Emberek! Én tényleg megértem mindenki összes nyűgjét, hogy mindenkinek a maga baja a legnagyobb... stb, de könyörgöm, hát nekem is van életem, meg érzéseim, meg gondom, meg lelkem, meg véges kapacitásom. Meg van blogom is, ahová elsősorban magamnak írom le a saját érzéseimet. Nem tudok, és nem is akarok mindent úgy csinálni, hogy az másoknak is megfeleljen, ne sértse senki érdekeit, egóját, lelkivilágát.

Ezért tehát, célomat továbbra is szem előtt tartva -miszerint azért van itt nyilvánosan ez a blog, mert egyfélét szeretnék kommunikálni kifelé- most elmondok néhány dolgot.

1. Igen, szakítottam Tével. Igen, én, igen, azért mert bizonytalanság lett úrrá rajtam, magamban, a kapcsolatunkban. Igen, kimertem ezt mondani, olyan embernek, akiről hittem, hogy a barátom, de segítség helyett csak egy nagy szarkavarást kaptam, és sajnálom, hogy még mindig nem jött(ek) rá, hogy ezzel nem nekem ártott(ak).

2. Igen, tudom, hogy három hete még egy ágyban aludtam azzal, akitől eljöttem, míg korábban a közös életet terveztük, most óriási távolságra kerültünk egymástól. Igen, ez nekem is fáj. Nekem is nehéz volt megértenem miért történik ez, ugyanakkor csak a vak nem látta, hogy nem stimmel valami jóideje, tehát nem mondanám, hogy derült égből villámcsapásként közöltem a hírt.

3. Komolyan elgondolkoztam rajta. Ebből sem csináltam titkot még előtte sem. Mindent, amit őszintén el tudtam, azt elmondtam. Nem ígérgettem. Nem beszéltem mellé. Őszintén, és higgadtan gondolkodtam, és döntöttem.

4. Nem vagyok felelős senki életéért, sem boldogságáért, egyedül csak a sajátomért. További élő és élettelen dolgokért szabad akaratomból vállalok felelősséget, melyeket nem hárítok el. Sem most, sem amikor bajom van. Ha mégis, akkor magamnak számolok el vele, és a Sorsnak. Mivel hiszek abban, hogy minden tettemnek, szavamnak következménye van (karma) nem szükséges rendszeresen kioktatni arról, hogy mit nem csinálok jól. És itt most nem az őszinte baráti (értsd: jószándékú) lebaszásról beszélek!

5. Felelős vagyok a saját életemért, a saját utamért, a saját boldogságomért. És meg is teszek mindent, hogy ebben a maximumot nyújtsam. Merek erről beszélni és írni.

6. Kénytelen vagyok meghúzni a határvonalat bizonyos dolgokban. Sokáig tartott, de rájöttem, hogy túl sok terhet veszek át magamra másoktól, hogy bűntudatom van, hogy még mindig nagyon nehezen tudok nem-et mondani. Nem vagyok terézanya, sem semmi egyéb, csak egy ember, egy nő, egy lassan 26 éves budapesti lakos.