jó dolgok vannak, jók megin. kamaszos izgalommal teli a levegő, gyomorszájam pedig lassan egy rízsszemet sem enged be...
várakozva, izgatottan és még félelemmel vegyesen nézek a jövőbe, ami már nem is olyan kilátástalan. vastag páncélom valakinek sikerült áttörni, úgy nyílok meg szavaira, mint hajnalban a hajnalka virága; kicsit titokban, kicsit észrevétlenül, és csak az látja, aki figyel, aki tudja, mikor kell odanézni. ha csak ennyi ez, és nem több, azt se bánom, mert szavamra, élek megint, eresztem gyökerem, hozom friss, pozsgás leveleim, és csak fordulok a nap felé, magamba szívva minden sugarát.
nem várok, nem tervezek, csak hagyom, hogy legyen az élet. ahogy nyílok én a világ felé, úgy nyílik a világ is énfelém. az érzés meg úgyis jön, és ha jön, mit sem tehetek... és nem is akarok. készen állok a jóra.
Hangok