Szégyen, nem szégyen, de a múlt pénteki napig én még nem hallottam a Fezen nevű fesztiválról egyetlen szót sem, azt sem tudtam, hogy létezik. A Fehérvári Zenei Napok egy elsősorban rock -profilú 3 napos fesztivál, a szokotthoz képest nevetségesen alacsony jegyárakkal, kellemesen eloszló tömeggel, és összesen 5 színpaddal. Nagy örömünkre az egyik fő szponzor a Jagermaister volt, aminek igencsak hasznát vettük a nagyjából 8 fokos esti fagyban.
A történet kissé filmbeillő. Szombaton J néhány telefonja után az esti fél 7 körüli indulást lőttük be, egy rövid pólóárulási munkáért cserébe kaptunk jegyet, és retúr szállítást a Superbutt turnébuszában. Erről a zenekarról annyit megjegyeznék, hogy nem is nagyon ismertem, és ebből kifolyólag nem is nagyon kedveltem őket eddig, valamint a hörgős-pogózós metált sem preferálom annyira, ehhez képest igen jól szórakoztam a koncertjükön, node ne szaladjunk ennyire előre.
Amiért mi mentünk, az az Anathema nevű zenekar koncertje volt. Ezt J mutatta meg nekem, ő nagyon szereti, és bizony az a pár dal, amit meghallgattam, nekem is tetszett. Kellemesebb, akusztikus felé hajló rockzene, érdekes hangulatú és érdekes szerkezetű dalokkal. Nem csalódtunk, remek koncert volt, jól is szóltak, és a majdnemtelihold meg a csillagok, és a farkasüvöltő hideg, szinte a csúcsig emelték a hangulatot. A zenekar nagyon vicces kedvében volt, végig hülyültek, beszéltek a közönséghez, a színpad mellett pedig ott táncolt, aki épp nem a színpadon volt, köztük az előző fellépő, a Katatonia is. Sietve mentünk át a kezdődő Superbuttra, és életemben előszőr láthattam fesztiválkoncertet a kordon másik oldaláról. A SB ráadásul jellemzően (mint megtudtam) szórakoztatja a közönséget azzal, hogy vezényli őket, körbefutás, meg egymással szemberohanás... elképesztően látványos, főleg nagy tömegben. Mindezt a kordonon belülről lévő kis lépcsőszerű dolgon állva néztem, és csak bámultam, hogy mik vannak. Alig tudom elképzelni, milyen lehet ez jóval nagyobb tömeggel. A biztonságiak egyébként egész normálisak voltak, nem nagyon álltak neki keménykedni, meg elvezetni a mulató fiatalságot, még rám sem szóltak, amikor felálltam a kordonlépcsőre.
A koncert végeztével mindenki szétszéledt, majd az éjfélkor bezárt!! fesztivál teljes területén próbáltam cigit venni sikertelenül. Az emberek összehalászása után végre elindultunk, potyautasunk is volt, egy Jageres tábla, amit valaki elhozott, merthogy kell otthon a konyhába.
Hazafelé betértünk még egy benzinkúthoz. A pultoslány mimikája Oscar díjat ért volna, mikor bevonult közel 10 rosszarcú rokker, már enyhén illuminált állapotban. Azt hiszem életem legkedvesebb hangon történő cigivásárlását hajtottam ezek után végre, csak hogy érezze a törődést. ;) Fáradtan, de boldogan tértünk végül haza, jócskán hajnalban.
Superbutt: Hetedik
Hangok