Talán felháborodást keltő, de azt mondom, szeretem időnként megélni a „sötét oldalamat” is, szükségem van rá, hogy lássam a jót. Angyalka egyszer azt mondta „minket a mélységek tanítanak” és ez sokszor eszembe jut. Amennyire vágyom a boldogságot, annyira nem is tudok mit kezdeni vele, a problémákkal teli időszakokban mindig sokkal jobban elememben érzem magam. Biztos megvan ennek a pszichológiája. Biztos egy része visszavezethető a gyerekkoromra, egy másik része a velem született tulajdonságaimra, vagy jellemvonásaimra. Tökmindegy. A lényeg, hogy ilyen vagyok. Túlságosan mozgékony, sokrétű, csapongó, túl kíváncsi, és vágyakozó ahhoz, hogy mintacsaládanya legyen belőlem egy vidéki kisvárosban. Persze ettől még lehetek az, szeretnék is az lenni, de a magam módján, nem úgy, ahogyan a világ azt várná.
Nem könnyű velem, még magamnak sem. De egyre kevésbé megy az, hogy mások elvárásainak megfeleljek, hogy olyan dolgokkal foglalkozzam, amik nem érdekelnek, vagy nem hiszek bennük. Egyszerűen elsorvadok ettől. Én egy izgalmas, kalandos, bevállalós csaj vagyok, behalok ettől a felkelek, dolgozom, eszem, főzök, takarítok, alszom szarságtól. BE-LE-BE-TEG-SZEM. De ha mindez így van, miért is rinyálok tulajdonképpen, hisz máris itt van, amiért lehet szenvedni, és én magam mondtam pár sorral feljebb, hogy nekem erre szükségem van!?!
És tényleg. Máris beindult a gépezet. Máris nem punnyadok tovább, eljátszva az idillikus életet, hanem agyalok (ilyenkor vagy sokat beszélek, vagy keveset, és elbujdosok magamba). Pillanatok alatt tudok rájönni, hogy mi nem stimmel, és hogy mit kéne tenni. És közben haragszom magamra, hogy mit tökörésztem itt ennyit eddig.
Nekem nem való a kispolgári lét.
Nekem nem való a monotonitás. Nekem izgalom kell, hullámzás, rákenroll kell bazzze. Mélységek és magasságok, intenzitás kell. Persze nem tragédiákról beszélek, nem szenvedni akarok én. Éppenhogy egészséges; EGÉSZ-séges akarok lenni. És egészségesnek nem lehet lenni egy irodaházban, meg egy luknyi lakásban Budapesten. Itt csak kényszeresnek és magányosnak lehet lenni. Hiába van melletted valaki (vagy akár valakik) már nem tudod őket beengedni magad mellé, mert az egész napod azzal telik, hogy kizárj onnan egy csomó hülyét, és ezt nem lehet gombnyomásra abbahagyni.
Nekem nem való a monotonitás. Nekem izgalom kell, hullámzás, rákenroll kell bazzze. Mélységek és magasságok, intenzitás kell. Persze nem tragédiákról beszélek, nem szenvedni akarok én. Éppenhogy egészséges; EGÉSZ-séges akarok lenni. És egészségesnek nem lehet lenni egy irodaházban, meg egy luknyi lakásban Budapesten. Itt csak kényszeresnek és magányosnak lehet lenni. Hiába van melletted valaki (vagy akár valakik) már nem tudod őket beengedni magad mellé, mert az egész napod azzal telik, hogy kizárj onnan egy csomó hülyét, és ezt nem lehet gombnyomásra abbahagyni.Namármost. Nekem őrültségeket kell csinálnom. Egész életemben azt nevelték belém, hogy ésszerű és biztonságos döntéseket hozzak, hogy ne kockáztassak. Márpedig én kurvára kockáztatni fogok. Droidéletem napjai meg vannak számlálva. Elég volt, kész, vége. Van már nekem kétféle magánnyugdíj pénztáram, kafetériám, meg tiketlófaszom, meg hatvan pinkódom és jelszavam, és baszottul unom, elegem van, és nem érdekel. Én egy kib*ott hippi vagyok, és az is maradok.
Áprilisban indul a természetgyógyász tanfolyamom. Ha nem eszem egy évig (úgyis rámfér, mert már többsávos úszógumim van), akkor is kifizetem, akkor is megcsinálom. Ennyi. Készpássz.
Hangok