Tegnap munkaköri kötelesség végzése közben ráakadtam egy kicsi képtárra, ahol a modern, még fel sem épült, de tervezett, vagy most épülő ultrahiperszuper épületeket gyűjtötték össze. Ambivalens érzésekkel fogadtam mindezt, mert ha valamiben, hát építészetben teljes mértékben maradi és konzervatív vagyok. Ezek az új, üveges, műanyag alaktalan, valamire emlékeztetni akaró épületek nekem a madáchi falansztert, vagy valamelyik sztárvársz látképet juttatják eszembe. Vonzódom a természetes anyagokhoz, és nem csak a látvány, hanem az egészségre gyakorolt hatása miatt is. Köztudott, hogy a beton, a sok vas, és az egyéb iparilag előállított anyag hosszú távon káros az egészségre, hajlamossá tesz bizonyos betegségekre, sőt okozója is lehet pl. a pollenallergiának.

A fenti piramis Japánban fog épülni, és 750 000, jól mondom hétszázötvenezer ember otthonául fog szolgálni. A vízre építik, mert a városban már nincs hely. Külön vasúthálózat viszi majd az embereket innen-oda, és be a városba. Lehet, hogy látványos, de engem elborzaszt. Képtelen lennék egy ilyen vasszerkezetben élni. El sem tudom képzelni, hogy megy be fény az ablakon, hogy lesz-e egyátalán ablaka, lehet-e benne állatot tartani stb.

Jobbra a szintenként forgó orosz irodaházkomplexum látható, nemtudom hogy ez valóban kivitelezhető-e, de kétlem. Vajon hogy képzelik? Minden szinten van egy nyomógomb, vagy mi? És akkor Ivan Ivanov reggel megkérdezi Ursulát, hogy na, ma jobbra, vagy balra forogjunk? Ááááá... Mindenesetre ha tényleg megcsinálják, akkor utána kérem, hogy azok a szakemberek okítsák ki a mi magyarjainkat, mert mi még egy évenként egyszer átforduló homokórát se tudtunk összehozni.

Végül pedig Kína eljövendő TV székházát látjátok. Ebben az a jó, hogy ha valamelyik oldal közepe-tájáról akarsz a másikra átmenni, akkor vagy felfele, vagy lefele megkerülve lehet ezt megtenni. Minek??? És egyébként is csúnya. 

Egyszó mint száz, nekem ez nem jön be. Nem akarok ilyeneket látni. Ha itt is elterjed, elmegyek Balira nádkunyhóba Tibistül, csincsillástul, macskástul, és vissza se nézek.