már-már tradícióvá vált kis életünkben, hogy a négynaposszüneteket tartalmas társasági programokkal tesszük feledhetetlenné. nem volt ez másként most sem.

természetesen volt tabán. erről fényképekkel még nem szolgálhatok, gépünk ugyanis nincs, csak bérfotóztunk. és mivel nem járkálunk usb kulccsal, vagy képtárolós-mutogatós kis izével, ezért ez még mindig egy megoldatlan probléma. hallgattunk zenét, ittunk bort, eláztunk, mókáztunk.

másnap lett bicóm. mert a világ legnehezebb bicója helyett kellett egy másik, ami ugyan használt, de csudijó és kényelmes. budakesziről hoztam haza, hm... izgi volt. gyakorlatilag egész nap le se szálltam róla, és estére olyan fokú fáradtságot éreztem, hogy azt hittem itt a vég.

de nem. a vég szombaton jött. menénk vala 4 óra alvás után hajókázni, aztánmeg mászni hegyet. bettyke itt érezte önnön teste teherhordozási kapacitásának határait, de kibírta, felmászott. igaz, a kevésbé meredeken. volt dobolás, erdőbenjárás, elázás megin, a bob kimaradt, de lett helyette rév. :) kár, hogy mindenki nem volt ott, akinek ott kellett volna, de jó, hogy aki ott volt, az ott volt.