Levelek, levelek, szavak, emberek, segítő, eltoló kezek...
Különösen alakulnak a dolgok. Milyen kérdekes, hogy mindig az lesz végül igaz, amit már a legelső pillanatban megéreztem. De minek telnek el akkor évek, miért történik meg az a sok minden közben? Nyilván valamit tanulni kell. Azt pedig sokféleképpen lehet. És valahogy mindig az a jó út, ami könnyedebb (nem könnyebb!), ami nem nyögvenyelős. Ahol ha lépek egyet, valami már mutatja az utat tovább, vagy segíti a lépést.
Én nem akarom, hogy sajnáljon bárki, vagy meg akarja mondani, hogy akkor most mit hogy. Csak annyi lenne jó, abban segíteni, hogy én magam rájöjjek, mit szeretnék ott legbelül, őszintén, érdeketől és egótól mentesen. Nem kellenek érdektanácsok. Nem kellenek újabb elvárások, sem fejmosás. Az sem kell, hogy a szemere vessék ,hogy én nem szoktam nyafogni, vagy épp azt, hogy túl kemény és erős vagyok. Mert furcsa mód mindkettőt kapom. Hogy lehet ez? És hogy lehet, hogy vannak olyanok, akik nagyon jól látják, hogy miért nehéz most, és hogy mire van szükségem?
Oly könnyen el lehet ebben veszni. Hogyan halljam meg a sok, sokféle hang között a sajátomat? A sokféle értékrend között a sajátomat? Hogy leljem meg a sok ember közt a valódi barátokat?
Tudom, hogy én is hibázok. Még akkor is, ha a most kialakult helyzet (mind Tével, mint a munkahelyen) ezúttal gyakorlatilag tőlem teljesen függetlenül történt, nem akadályozhattam volna meg, sőt, semmilyen módon nem volt beleszólásom. Tudom, hogy mindig, ilyenkor is fontos foglalkozni a gyengéimmel, már csak azért is, hogy egy ilyen helyzetet a lehető legjobban tudjak lereagálni. Arról nem beszélve, hogy a gyengék bizony elő is bukkannak ilyenkor. De tényleg szükséges, hogy számonkérőn a fejemre olvasssák a hibáimat? Nem hiszem. És nem azért, mert ne akarnék velük szembesülni. Tényleg mindig nekem kell a legerősebbnek, legokosabbnak lennem? Nekem nem lehet hibázni? Én nem szorulhatok segítségre? Nekem nem jár az a váll, amin támaszkodhatok egy kicsit?
De igen, jár. És aki ezt nem így gondolja, az nem a barátom. Én pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy tudjak kérni, és elfogadni segítséget. Haladok ebben, tudom, érzem, már csak onnan is, hogy érkezik a segítség.
Úgy elmondanám azt is, hogy mi van Tével, velünk.... de nem lehet. A magam belsejét kitárhatom, de másét nem szabad.
Ez pedig egy szupikis idézet, egy indián szöveg:
"Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."
Hangok