Tegnap megnéztem a Betment a moziban. Rég voltam már amúgyis, és erre a filmre különösen kíváncsi voltam, márcsak Health Ledger miatt is. Nos, ha ide is eljut az a petíció, ami azt támogatja, hogy posztumusz is lehessen Oscart kapni, én biza alá fogom írni. Nem mint ha jelentene ma már bármit az Oscar, és nem mint ha a halott Ledgert ez akármennyire is érdekelné, de basszameg, megérdemli az elismerést, mert valóban zseniálisan alakítja a káoszpárti főgonoszt.
A film nem mellesleg elég komoly erkölcsi problémát dolgoz fel, és hála égnek az alkotók visszatértek a kicsit életszagúbb Batman-Gotham city-rosszgonosz ábrázoláshoz. A központi kérdés pedig nem más, mint az, hogy lehet-e, megéri-e mindenáron jónak lenni, amikor minden elveszettnek és reménytelennek tűnik, illetve hogy meg lehet-e rontani egy talpig tisztességes főügyész-hőst. Mert a hős az kell, és annak bizony makulátlannak kell lenni. Ez adja a reményt a városnak, így Batman, a sötét lovag, inkább elviszi a balhét. Nincs 100%-ig jó, sem 100%-ig rossz, ez tulajdonképpen csak egy idea. És megintcsak oda jutunk, hogy az ember tökéletlen, hibázik, és igenis vérszomjas fenevaddá változik, ha elveszíti, akit szeret. A jóban való hit, a tisztesség csak egy fogalom, és olykor eme fogalom védelmezése éppen ezzel ellentétes eszközöket kíván egy olyan ellenféllel szemben, mint Joker, kinek célja pusztán a káosz terjedése. Nincsenek szabályai, éppen ezért bármit megtesz, nincs semmije, ezért nem fél a veszteségektől sem.
A mi kis kétezernyolc-budapest világunktól ez talán távoli és irreális probléma, de ugyanez kicsiben, a hétköznapjainkban számtalanszor megtörténik. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy meghasonul a benne lévő erkölcs és a benne lévő igazságérzet (és önbíráskodás) okozta feszültség miatt. Joker a démon, a vállunkon ülő kis ördög, Batman pedig nem egy angyal, csak egy fekete lovag a maga egyszerre nemes és egyszerre kegyetlen értelmében.
Hangok