Tudom, hogy itt lenne az ideje egy tisztességes bejegyzésnek, persze ezt elsősorban én várnám el magamtól, esetleg annak a maroknyi kis csapatnak az elenyésző része, aki olvassa eme blogot. No ezt nem sajnálkozásképp, én döntöttem így. Persze felettébb érdekes, hogy kb az ötöde a látogatottsága a blognak, mióta nevet változtattam, így azért a kérdés felmerül, mégis kik olvastak eddig, ha nem azok, akikre én gondoltam? A barátaimról gondoltam azt, hogy érdekli őket, erre kiderül, hogy egy csomó ismerős, urambocsá ismeretlen követte érdeklődéssel amit írok. Fura.
Jantu kalandjai mindenesetre folytatódnak. És elmondom akkor itt és most, hogy mi is az a jantu, és miért ez lett a mosolygósszemű helyett. A jantu szanszkrit szó, élőlényt jelent. Nincs ebben semmi misztika, egyszerűen fontos nekem az, hogy ÉLŐ és az, hogy LÉNY. Sokan vannak itt ezen a bolygón, akik csak látszólag élnek, és akik csak látszólag lények. Néhányan akár fakockák is lehetnének. De már az sem tesz boldoggá, hogy fikázzam őket, vagy sajnáljam, tulajdonképp ez a név engem jellemez, én élőlény vagyok, szeretek élni, és erről egy pillanatig sem ohajtok megfeletkezni. Nahát, akkor ezt megbeszéltük.
Elhúzok most pár napra. Tudjátok, négynaposszünet megin. ;) J-vel megyünk klassz friss levegőt szíííni, jólesz, lesznek ott pulik, meg domb, meg szőlő, meg anyukafőztje, meg szakdogaírás is, csak hogy ne unatkozzak. És lesz soksok szerelem, de az nem csak lesz, hanem van is.
Ez meg megin nem lett normális bejegyzés, de legalább lett.
Hangok