Biztos valami pszichoszomatikus izé az, hogy fáj a fejem így hétfőnek napján. Jó volt a négynapos, csak egy baj volt vele, négy napos volt, pedig lehetett volna mondjuk kéccernégy is. És tényleg volt anyukafőztje, meg pulik (megjegyzem Pamaccsal elmélyítettük barátságunkat, sőtmitöbb, titkos szövetségre léptünk, és elkezdtük alaposabban megtervezni az Artúrmegkerülő-hadműveletet), meg csend, nyugi, béke, tisztalevegő. Jól haladok a cigileszokással is, 4 nap alatt épphogy 2 doboz cigit szívtam el, és ebben a tegnap esti csocsós-kocsma is benne volt (ami egyébként billiárdozásba torkollott).
J nem idegesített, pedig 4 és fél napig együtt voltunk. Ez meglepett, mert azért 4 egyfolytábanegyüttöltött nap után már bárki tud idegesíteni, és idegesített is (ha csak kicsit is) eleddig. Így már nem lepődöm meg azon sem, ha egyszerre kezdjük el dudorászni ugyanazt a dalt, vagy egyszerre válaszoljuk tökugyanazt valaki kérdésére, meg ilyesmi. Egységben az erő, ennyi ez. :)
Aztán meg az is van, hogy nem akarok már Pesten élni. Kezd (oh, mit mondok, nem kezd, mert lassan már tetőzik eme állapot) városundorom lenni, vagyis inkább Pest-undoritiszem van, levegőt akarok, virágokat, szabadonengedni a macskámat, reggelizni a kertben, és nem droidként élni nyolcóramunka módra, utálom ezt a rohadt gépet is, elsorvasztja a gerincemet. Lassan csak egy vakon gépelő korcs leszek, és marha vagyok, hogy nem tudok ellenállni, lemondani, elhatárolódni, kitalálni valami mást. Világválság is van bazze, én meg itt pakolom fel a hiteles bannereket, de hitelt nem adtak má 10 napja se.
Csak egy békeszigetem van, ki is kötöttem rá most kicsit, csimpaszkodok is kicsit, először merem ebben elengedni magam, urambocsá élvezni, Jánosnak hívják, magas, kicsit kopasz is, meg csupa szőr, de ennél jobb szigetet álmomban sem vártam volna, nincs is, ha van se kéne (de tudom, hogy nincs), és ha nem marad már semmi értékelhető ebben az undorító hétköznapiságban, ő itt van, és akkor itt van minden.
Még két fontos dolog van, amit el kell mondanom. Az egyik, hogy holnap valóra válik egy álmom (ha sajnos nem is 100%ban), amiről 22 éve álmodom. Queen koncertre megyek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! A Queen nekem olyan, úgy képzeljétek, hogy a járással, beszéddel és bilibepisiléssel együtt tanultam meg, a legósdobozon is kvínmatrica volt, a legósdoboz pedig nagy kincs volt, a legnagyobb.
A másik, hogy lett egy másik blog, ez: www.kreator.blog.hu
Ennyi.
Hangok