jaj annyiminden van megint.
mégisénköltözöm, megkellírnomaszakdogám.... elmegyek most végre pár nap szabira, hogy éljek, még mindig nem dohányzom...
és ami a legborzalmasabb, hogy drága Marcim szombat délelőtt eltűnt. no meg is lett vasárnap este, és mint kiderült, kiesett a 4. emeleti erkélyről... hála égnek szemtanúbácsi elmondta mi történt, és merre menekült ezek után, így egy autó alól halásztam ki olajfoltosan, véresen. doktornéni szerint stramm kiscica, foga tört le, meg az egyik lába el, de csak kicsit és be is forr magától. éjsazkára azért benntartották, de ma reggel hazavihettem. ilyen esendőnek és hálás tekintetűnek nem is láttam még szegénykémet.
ennek köszönhetően alig aludtam a hétvégén, és arra gondoltam, hogy milyen lehet, amikor valakinek a gyerekével történik ez, hogy eltűnik, és nem tudja mi lehet vele... hát ennél borzalmasabbat el sem tudok képzelni. beleőrülnék.
türelmetlen is vagyok. mennék már lakni J-hez, akarom vele az életet. meg nem is jó mostmár így lenni, hogy érzem, ahogy számolja a napokat mindenki, hogy mikor már el....
Hangok