jantu blog

a hétvége, az jó volt.

voltam Bátyussal kirándulni erdőbe, szülinapozni barátnál, és Tével pakoltunk sokat otthonkában. kezd alakulni minden, letisztulnak a dolgok. bent a melóhelyen átköltöztettek a csajokhoz. kicsit féltem, mert tudjátok hogy inkább fiúsan, fiúkkal szoktamvolt lenni. de itt, a csajos oldalon van sok virág, meg eper, meg halk zene, és nagyon kedvesek velem.

sok dolgon töprengtem is, például azon, hogy a gondolatok teremtenek, tehát fontos, hogy hogyan gondolok a jó és rossz dolgokra, hogy mennyire vagyok magammal őszinte. az elvárásokról pedig az jutott eszembe, amit már egy régebbi bejegyzésemben is írtam, hogy az elvárás gyökere a félelem. sokmindent várok el az emberektől, és rádöbbentem, hogy ha nem elvárom, hanem mondjuk kérem, akkor a legtöbb esetben megkapom. mások ugyanis nem tudják kitalálni, hogy én például beszélgetni szeretnék velük, ha én ezt nem hozom tudomásukra. sok nyafogás után néhány hozzám közelállóhoz fordultam "segítségért", tanácsért, vagy csak úgy odafordultam minden konkrét elképzelés nélkül, és mind meg is tették a magukét, ki viccel, ki tanáccsal, vagy bármilyen más kis aprósággal löktek rajtam egy kicsit, hogy jobb legyen. ebből kifolyólag is, elég sok megható pillanatom volt az utóbbi napokban. és volt olyan is, aki a bizalmával ajándékozott meg, és az őszinteségével, volt akit én hallgattam, akinek én nyújtottam kezet. nagyon szeretnék vigyázni azokra a régi és új barátokra, akik megadattak nekem. nem kell, hogy sokan legyenek, nincsenek is, éppen pont elegen vannak. azt gondoltam, ritkán van mozgás e téren, de most itt is változások vannak, mint mindenhol az életemben. nem tudom mi a célja a sorsnak ezzel, hogy nem hagy megpihenni egy pillanatig se, de valami biztosan.

ki fog derülni.....

 

Foglalkoztatnak újabban a közmondások. Furcsábbnál furcsább új kihívások elé állít az élet mostanában, és a villamoson zötykölődve állandóan közmondások jutnak eszembe, mikor gondolkodom valamin.

Teher alatt nő a pálma. - a melóhelyemre is igaz mostmár ez, bedobnak mélyvízbe, izgi lesz. Helló advertikum és webaudit, helló bannerek és statisztikák!

Ami nem öl meg, az megerősít. - ez igaz a fentebb említett esetre, valamint életem egészére, és talán a kapcsolataimra is.

Bajban ismerszik meg az igaz barát. - ...minden bizonnyal ki fog derülni...

Ép testben ép lélek. - azt hiszem nem szorul magyaráztatra. :)

Ami könnyen jön, könnyen megy. - erről valahogy a felszinességre asszociálok. Persze érthető anyagi természetű dolgokra is, de jelen esetben arra nehezen tudom értelmezni, mert az nem jön könnyen...

Egy igaz barát többet ér száz ismerősnél. - előszöris nemtudom ez közmondás-e, lehet, hogy inkább szállóige, mely értelmezésem szerint a moderizált közmondás. Másodszoris jó lecke arra, hogy ne ítélkezzek meggondolatlanul, és észrevegyem, mi a különbség a barát és a haver között.

Nem mind arany, ami fénylik. - magyarán inkább hiszek tetteknek, mint szavaknak. Mindenhol. Otthon, melóban, bárhol. Valami eszméletlenül elegem van a szép szavakból, ígéretekből, és abból is, ha valaki tőlem akar ilyesmit kierőszakolni. És úgy is mondhatom, hogy nézz a felszín mögé. A tanulság ez esetben is ugyanaz. A mosoly mögött nem mindig őszinte szeretet van.

 

Visszatérnék még egy szó erejéig az előző bejegyzében leírt mondásra is. Azt hiszem - mivel akkor még nem volt modern pszichológia - ez mai értelemben az egóra értendő. Nem mindegy, hogy jót AKAROK ÉN valakinek, vagy hogy jót TESZEK VELE. A mondás sejtésem szerint az első verzióra vonatkozik, míg az utóbbi verzió  a mégeggyelezelőtti angyalkártyára.

a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve

Képzeljétek, ma voltam bent látogatósba (papírkeresősbe) az előző melóhelyemen. Különös, mert az elmúlt napokban több volt kollégával is beszéltem, pedig mióta eljöttem, eleddig talán eggyel sem. Mint ha valahogy megérett volna az idő egymás lecsekkolására.

Gondoltam rájuk eddig is, persze. Részint mert 3 évig velük dolgoztam, részint mert tényleg ritka egy csapat volt, megszerettem őket. Belecsöppentem a reggeli kollektív kávézásba, mindenki örömmel, és szűkszavúan nyugtázta megjelenésemet, majd fojtatták a dumát, mint ha mi se történt volna. De hát nem is történt, évekig ittuk így reggel a kávét együtt, valójában teljesen lényegtelen dolgokról cseverészve. Látták hogy jól vagyok, én is hogy ők. A hogyvagy-on kívül nem kérdeztünk túl sokat, de tudom, hogy itt ez így megy. A csapat nagyon összetartó, de ha egyszer valaki elmegy, és kiesik a körből, az kiesett, nincs többé. Fura, de én mégis értem. Az egyetlen ember, akihez a kollegaritáson túl is kötődtem, a másik csajszi, akit kirúgtak, amikor engem is.

Igen, jó volt velük, de ahogy múlt az idő, egyre jobban kiütközött, hogy nem értjük egymást (vagyis inkább ők engem). Azért is tán, mert mind fiú, meg azért is, mert szerintem alapvetően hülyének néztek. Már nem értelmileg, inkább életvitelem, felfogásom miatt. Amiben hittem azt kinevették, sőt a ruhám sem volt trendi és szokványos, sem pedig a gondolkodásmódom. És mikor a kapuból kávézásra visszainvitált exfőnököm, és elmesélte, hogy minden tök oké, csak képzeljem el, épp most lett egy köszvénye a jobb lábán, akkor csak mosolyogtam magamban. Képzelem, mi lett volna, ha elkezdem neki magyarázni, hogy hát, tudod Ádám, ha talán nem tartanád magadban a dolgokat és nem élnél boldogtalan házasságban, és ha kicsit rugalmasabb lennél, akkor ez nem történt volna meg. Ha messzebbre megyek, azt is mondhattam volna, hogy rossz irányba tart. 

De inkább hallgattam, és örültem annak, hogy bár vége valaminek, nincs harag, csak kedves emlékezés, és minden így jó, ahogy van.

jóoké, nyűgös is vagyok. és az is lehet, hogy én vagyok a hülye. de furcsállom azt, hogy vannak emberek, akikkel azt gondolom barátok vagyunk, felszinesnél mélyebb kapcsolatban, találkozásokban van részünk. aztán van olyan, ráadásul manapság önhibámon kívül gyakrabban, mikor nem érek rá. kapok érte lebaszást és szemrehányást, hogy miazhogy nemérekrá, most akkor mondjam meg mivan. émmeg mondom, és mint ha nem lehetne érteni, hogy figyi költözök, szakdogát írok, urambocsá a pasimmal akarok lenni kicsit stb. aztán a számonkérés elmarad, és jön a némaság. igenis szarul esik, hogy a sok barátból hirtelen milyen kevés van, mikor kéne segíteni, mikor kicsit bennem kell tartani a lelket. ha szóváteszem (jóoké a stílusom nem az igazi) akkomeg hogyképzelem.

én úgy képzelem, hogy ezek a dolgok kölcsönösen működnek. persze nem azért segítek, mert azt várom, hogy ezt visszakapjam, de lássuk be, ritka nagy barom az, aki csak ad, ad önfeláldozóan, és semmit nem kap viszonzásul. itt azért szerencsére nincs szó ilyenről, csak arról, hogy rosszul esik, hogy azért felhívnak, hogy mérnemérekmárrá meghallgatni a nyűgjét, de azért, hogy figyi, segítsek-e költözni, azért nem. vagy csak annyira, hogy na mizu, egybenvagymég?

elfáradtam, emberek. töltekeznem kell, kicsit önzőnek lennem, mert jelez a testem is, hogy nem kap elég törődést. a lelkem meg... sokadik a sorban sajnos. olyan dolgokat szeretnék csinálni, ami feltölt, és ebbe természetesen beletartozik az, hogy a barátaimmal vagyok. látom azt is, hogy amit magamon tapasztalok, általános jelenség, mindenki kivan... de néha nekem kell az a váll, amire támaszkodhatok. tényleg olyan nagy baj ez? önzőszemét vagyok? vagy csak aza baj, hogy újabban nem-et mondok olykor? 

Zugló

Kőbánya

Marci egyedül

Ecsetelhetném, hogy mennyire vagyok fáradt. Azt is, hogy mennyire van kupi, idegeskedés és további szörnyűségek, vagy azt, hogy mennyire kilóg a seggünk a gatyából, de az igazság az, hogy mostmár panaszkodni sincs annyira kedvem. Gondoltam leírom a költözést, de tulajdonképpen ki a f*t érdekel, főleg mivel véres jelenetek is vannak, inkább kihagyom. Csak azt szeretném, ha most egy kicsit nem történne semmi rendkívüli, éldegélnénk, mint hal a vízben.

Hozzáteszem, vannak jó dolgok is. Például ma már nem ébredtem reggel 5-kor arra, hogy az ablak alatt fejszével vágnak szét egy hűtőszekrényt, és igen, ha már témánál vagyunk, VAN hűtőszekrényünk, és eleddig működik. Van jó nagy kád, ketten majdnem eltűntünk benne, végre nem áll valamelyikünk (általában Té, a hős) hátába a lefolyóbizbasz. Marcikám is leginkább csak este sirdogál pajtása után, bár a szívem szakad meg. Té pedig fog kapni a Népligetben egy 10 méteres szobrot, mert elviselt az elmúlt pár napban. Nekem csak egy nagyjából életnagyságú jár, mert én is őt. :)

Egy átlagos napon kb. 4 emberrel csetelek párhuzamosan, 10-zel beszélek telefonon, és kb. 3 hív el aznap estére valahová.

Továbbá van egy db pasim, jelenleg 2 db macskám és 3 db csincsillám, 1 db -időszakonként változó- albérletem, 1 db iskolám, 2 db megirandó szakdolgozatom, és 2 db letevésre váró nyelvvizsgám, valamint egy db munkahelyem.

*

A fent felsorolt dolgok számomra mind kedvesek és fontosak, nélkülük életem értelmetlen.

DE

Van 1 db 59 kilós testem, egy db agyam, két db fülem, két db kezem és két db lábam, valamint egy db szám. Van egy db lelkem is.

Egy nap 24 db órából áll. Ebből 8-at töltök munkával, 2 órát utazással, kb 7-et alvással. Az barátokközt is 17 óra. Marad 7. Ebbe a 7-be kéne az első és második bekezdésben felsoroltakat besuvasztani úgy, hogy

-jó legyen az állatoknak

-jó legyen a pasimnak

-jó legyen a barátaimnak

-jó legyen a munkaadómnak és az iskolámnak

-jó legyen nekem.

Hogy?

 

már-már tradícióvá vált kis életünkben, hogy a négynaposszüneteket tartalmas társasági programokkal tesszük feledhetetlenné. nem volt ez másként most sem.

természetesen volt tabán. erről fényképekkel még nem szolgálhatok, gépünk ugyanis nincs, csak bérfotóztunk. és mivel nem járkálunk usb kulccsal, vagy képtárolós-mutogatós kis izével, ezért ez még mindig egy megoldatlan probléma. hallgattunk zenét, ittunk bort, eláztunk, mókáztunk.

másnap lett bicóm. mert a világ legnehezebb bicója helyett kellett egy másik, ami ugyan használt, de csudijó és kényelmes. budakesziről hoztam haza, hm... izgi volt. gyakorlatilag egész nap le se szálltam róla, és estére olyan fokú fáradtságot éreztem, hogy azt hittem itt a vég.

de nem. a vég szombaton jött. menénk vala 4 óra alvás után hajókázni, aztánmeg mászni hegyet. bettyke itt érezte önnön teste teherhordozási kapacitásának határait, de kibírta, felmászott. igaz, a kevésbé meredeken. volt dobolás, erdőbenjárás, elázás megin, a bob kimaradt, de lett helyette rév. :) kár, hogy mindenki nem volt ott, akinek ott kellett volna, de jó, hogy aki ott volt, az ott volt.    

Nem engedi betenni, ezért csak link. Na ez az a libabőrös, majnem könnyezős katarzis-zene. Nekem.

https://www.youtube.com/watch?v=SmVAWKfJ4Go

 

No, a felkavaró és többnyire rossz hírek után, sikerült egy idillikusan jó hétvégét összehozni, amit most jól el is mesélek nektek.

Szombaton Kornélkül koncert volt. Én már vártam, hisz rég voltam, nameg énekelni is hívtak. Té miatt viszont aggódtam kicsit, hisz ez az első alkalom, hogy nem ő játszik a basszusgitáron, hanem valaki más. A buli jól sikerült, lendületes zenekar, lelkes közönség, vendég"művészek" gitáron és énekben. Az új besszeros pedig teljesen illett a képbe, fiatal és egészen jól nyomta. A nagy rock hangulatban azért néha-néha Té-re pillantva láttam, kicsit bánatos, a saját szántából hozott döntés miatti változás még feldolgozás alatt van. De ez például, hogy látta a másikat, meg az egészet kívülről, szerintem elősegíti a búcsút. Nem ez az ő világa zenében, és ezt ő is tudja. Ezért is lépett ki.

Ki gondolná külső szemmel, hogy a zenészek sem egyformák! Azt hiszem Té afféle filozófikus zenész, neki nem kellenek sztárallűrök, meg őrjöngő tömeg, neki csak egy gitár kell, meg néhány olyan ember, aki kihozza belőle a legjobbat. A szabad és kötetlen zenét. Neki a varázslat kell, és hát valljuk be, egy rock koncerten sokminden van, csak misztikus elmélyülés nincs, nameg rezzenéstelen csend, mikor valaki valószínűtlen hangokat présel ki a hangszeréből, és még halk nyöszörgése is hallatszik, ahogy átlépi önnön és hangszere eddig ismert határait.

Az este további része mulatozással telt, ki hamarabb (nem, nem célzok semmire Főnök úr;)) ki később fáradt el végleg. Jó volt újra látni mindenkit, csak Bné hiányzott kicsit. Dehát változnak a dolgok, és ezt el kell fogadni.

A vasárnap egyszerűen szuper volt. Bringára pattantunk, és piknikeztünk a Városligetben. Kenyér, kóbász, zőccség, meg ami kell. Napsüti, kutya, kisgyerek, labda, távirányítós kishelikopter meg ilyenek. Úgy látszik a papírsárkányok ideje lejárt... És már majdnem hazamentünk az én magasban lebegő lila színű nyuszis lufim nélkül, de aztán mégse. :) A liget meg szép lenne, ha egy kicsitis törődnének vele. 

Hát asszem, ezt hívják aktív pihenésnek. 

1. Tegnap reggel megszületett Guzmi és Pinci csinszerelmének újabb gyümölcse, az egy darab óriási picicsin. :))))))
2. A Tanulmányi Osztályos nő közölte, hogy halasszam el a diplomaleadásomat, mert a hátralévő vizsgáim egy része elképzelhető, hogy később lenne, mint a diplomám védése, ami ugye nem oké. Éljen a jól szervezett oktatás! :(((

3. Költöznünk kell. Június elején. Na nem azért, met akarunk, hanem mert kell - a lakás a tulajnak. Evvan. Úgyis kint lakunk a halál f*án, most legalább kereshetünk valami közelebbit. Még jó, hogy most ültettem tele virággal az erkélyt, és már terveztük a mini-kertigrill beszerzését. :O
4. Tibi melóhelyet keres. Elege van. Megértem, és támogatom. És amúgyis megfigyeltem már idén ezt a tömeges munkahelyváltoztatási mozgalmat. Mi csak követjük az áramlatokat. :)

De persze alkalmazkodunk, meg rugalmasak vagyunk, meg kell a változás. Csak nem lehetne már a két fenekestül felfordulás között egy kis szusszanásnyi szünet? Lécci Jézi, csináld kicsit finomabban.

Tegnap munkaköri kötelesség végzése közben ráakadtam egy kicsi képtárra, ahol a modern, még fel sem épült, de tervezett, vagy most épülő ultrahiperszuper épületeket gyűjtötték össze. Ambivalens érzésekkel fogadtam mindezt, mert ha valamiben, hát építészetben teljes mértékben maradi és konzervatív vagyok. Ezek az új, üveges, műanyag alaktalan, valamire emlékeztetni akaró épületek nekem a madáchi falansztert, vagy valamelyik sztárvársz látképet juttatják eszembe. Vonzódom a természetes anyagokhoz, és nem csak a látvány, hanem az egészségre gyakorolt hatása miatt is. Köztudott, hogy a beton, a sok vas, és az egyéb iparilag előállított anyag hosszú távon káros az egészségre, hajlamossá tesz bizonyos betegségekre, sőt okozója is lehet pl. a pollenallergiának.

A fenti piramis Japánban fog épülni, és 750 000, jól mondom hétszázötvenezer ember otthonául fog szolgálni. A vízre építik, mert a városban már nincs hely. Külön vasúthálózat viszi majd az embereket innen-oda, és be a városba. Lehet, hogy látványos, de engem elborzaszt. Képtelen lennék egy ilyen vasszerkezetben élni. El sem tudom képzelni, hogy megy be fény az ablakon, hogy lesz-e egyátalán ablaka, lehet-e benne állatot tartani stb.

Jobbra a szintenként forgó orosz irodaházkomplexum látható, nemtudom hogy ez valóban kivitelezhető-e, de kétlem. Vajon hogy képzelik? Minden szinten van egy nyomógomb, vagy mi? És akkor Ivan Ivanov reggel megkérdezi Ursulát, hogy na, ma jobbra, vagy balra forogjunk? Ááááá... Mindenesetre ha tényleg megcsinálják, akkor utána kérem, hogy azok a szakemberek okítsák ki a mi magyarjainkat, mert mi még egy évenként egyszer átforduló homokórát se tudtunk összehozni.

Végül pedig Kína eljövendő TV székházát látjátok. Ebben az a jó, hogy ha valamelyik oldal közepe-tájáról akarsz a másikra átmenni, akkor vagy felfele, vagy lefele megkerülve lehet ezt megtenni. Minek??? És egyébként is csúnya. 

Egyszó mint száz, nekem ez nem jön be. Nem akarok ilyeneket látni. Ha itt is elterjed, elmegyek Balira nádkunyhóba Tibistül, csincsillástul, macskástul, és vissza se nézek.

Ezt már régóta szeretném megmutatni. Szerintem a valaha készült legjobb képem:







































Té in Párí

az alábbi linken http://flickr.com/photos/szefi/ egy hölgyemény fantasztikus képei vannak. semmi bonyi, csak egy jó gép, és kurvajó színek!!!! cép.

Kitörő örömmel köszöntök mindenkit régi-új blogomon!

Mielőtt bárki megijedne, csak formabeli változás ez, az előző szolgáltatónál volt néhány problémám, és itt több a lehetőség, és könnyebb a júzer dolga, ha be szeretne állítani valamit.

Ezért tehát mostantól itt olvashattok, és remélhetőleg a freeblog hajlandó lesz átexportálni az ottani tartalmat. Ha nem, akkor az ottmarad, ide meg írok.